A nyirokcsomó a szervezet egyik szűrőrendszere, amely kórokozókat, baktériumokat és egyéb élősködőket szűr ki.
A nyirokcsomók elsődleges daganatos megbetegedései a limfómák vagy más néven nyirokmirigyrákok, amelyek a nyirokszövet sejtjeinek (T- és B-limfociták, esetleg hisztiociták) rosszindulatú burjánzásai.
Ezek a primer daganatok tehát a nyirokrendszerből indulnak ki, és sok helyen fordulhatnak elő: a hónaljban, a lágyékban, és mivel a nyirokrendszernek része a szegycsont mögött található csecsemőmirigy, abban is. Emellett érintett lehet a lép, sőt a máj is, mivel ezek is a limfatikus rendszerhez tartoznak.
A limfatikus rendszernek részei a bélfalban lévő Peyer-plakkok is, amelyek a bélfal nyirokcsomói. Léteznek olyan nyirokcsomó-daganatok is, amelyek kifejezetten ezekből indulnak ki.
Tünetek
• étvágytalanság
• rossz közérzet
• láz
• fogyás
• éjszakai izzadás
• megnagyobbodott nyirokcsomó
A nyirokcsomórák előfordulása
A nyirokcsomó-daganatok előfordulása típustól függően változik. A Hodgkin-limfómának egy 14 és 30 év közötti, illetve egy 60 év feletti csúcsa van. A betegség 100 ezer lakosból évente kettőt-hármat érint, azaz évente 200-300 új beteggel számolhatunk. A non-Hodgkin-limfóma egyik jellegzetes csúcsa 40 éves kor körül, a második pedig idősebb korban, 60 éves kor fölött van. A betegség 100 ezer emberből évente öt-tíznél alakul ki. A másodlagos nyirokcsomórákok gyakorisága az alapbetegségtől, tehát az elsődleges daganattól függően változik.
A nyirokcsomórák okai
Az elsődleges nyirokcsomó-daganatok oka nem mindig ismert. Az ismert okok közt az úgynevezett HTL-vírust (humán T-sejtes leukémia vírus) lehet kiemelni, amely a mi égövünkön ritkán fertőz, és betegséget sem mindig okoz.
A limfómák kialakulása más vírusokhoz, például az Epstein-Barr vírushoz is köthető, de ahhoz, hogy ez nyirokcsomórákot okozzon, más hatásra is szükség lehet. Erre utal például, hogy míg Magyarországon az emberek nagy része átesik a fertőzésen, mégsem lesz daganatos beteg, addig Afrikában tömegesen okoz Burkitt-limfómát. Ismert ugyanakkor, hogy az Epstein-Barr vírus transzplantáción átesett betegekben olyan folyamatot indít el, amelynek limfóma lesz a következménye. Ez a szervezet immunrendszerének túlpörgésével állhat összefüggésben, tehát azzal, hogy az immunreakció nem tud leállni, és túlzásokba esik.
Ezt a HIV-fertőzöttek körében is megfigyelték: náluk is magasabb a non-Hodgkin-limfóma kockázata.
A gyomornyálkahártyából kiinduló limfómák kialakulását a Helicobacter pylori krónikus gyulladást okozó hatásával hozták összefüggésbe, de ez sem magától értetődő. A limfómák kockázatát bizonyos veleszületett immunhiányos állapotok is emelik. Ennek oka, hogy a szervezet nem tudja a benne keletkező daganatokat megsemmisíteni – emiatt kell az immunhiányos betegeket folyamatosan szűrni nyirokcsomó eredetű daganatokra.